Egyszer Szókratészhez nyugtalanul érkezett egyik tanítványa:
- Mester, mondanom kell valamit!
Szókratész nyugodtan kérdezte:
- Amit mondani készülsz megszűrted három szűrőn?
- Miféle szűrőkön?
- Ezeken: az első: amit meg akarsz osztani velem, arról biztosan tudod, hogy igaz?
A tanítvány kissé elbizonytalanodva válaszolt:
- Hááát, nem biztos, hogy igaz.
- A második szűrő: jó az, amit mondani szándékozol?
- Valójában nem - szólt méginkább tétován.
- A harmadik szűrő pedig ez: szükséges-e, amiről beszélni szeretnél?
Igaz, jó és szükséges. Ha ezeket tartanánk szem előtt a hazugságok, a pletykák, a túlzások, a ködösítések, a púderezések első körben tűnnének el a kommunikációból. Ha az lenne mindig a cél a beszédben, hogy jó legyen, ami a szánkon kijön, akkor nem hallanának tőlünk többet csúnya szavakat, bántást, élcelődést, gúnyolást, rosszhiszemű megjegyzéseket. Ha megfogadnánk legalább Szókratész tanácsát, utoljára eltűnne minden, amiről nem muszáj beszélni, csak a szavakkal ütjük el a kínos csendet, utána pedig drága árat fizetünk érte.
A Biblia tele van olyan emberekkel, akik "csak" szavakkal ásták meg a saját szerencsétlenségüket. Ábrahám letagadta a feleségét - azaz egy korábbi adatot vallott be a fáraónak, ezért elvették Sárát. Ha Isten csapásokkal nem avatkozik közbe, nem tudhatjuk, hogyan jött volna ki Ábrahám ebből a csapdából. Csak szavak?
Evangélium! Hit, Remény, Szeretet...
A nyugalmas élet feltétele
2010 augusztus 05
Ne aggodalmaskodjál, nézz Istenedre fel…..
2010 augusztus 03
„Ne aggodalmaskodjatok tehát, és ne mondjátok: Mit együnk? vagy: Mit igyunk? vagy: Mivel ruházkodjunk?” Máté 6,31
Gyermekkoromban sokszor énekeltük ezt a kánont: „Ne aggodalmaskodjál, nézz Istenedre fel! Ő felruház és táplál, rád gondot Ő visel….”
Emlékszem, mindenkinek ragyogott a szeme, és felhőtlen örömmel, boldogan énekelt! Elszállt minden gond és bánat, szívünkben ott ragyogott a remény, hogy egy olyan Istenünk van, aki gondoskodik rólunk!
Valóban, gyermekként soha nem gondoltam arra, hogy mit együnk, igyunk, vagy milyen ruhát vegyünk fel holnap. Nem álltunk mindig a legjobban anyagilag, mégis tudtam, hogy a szüleim úgy is előteremtik azt, amire szükségem van! Akkor még nem tudtam azt, hogy hogyan, de ma már tudom, hogy ez néha nem volt egyszerű!
Miközben felnőtté váltam, rájöttem, hogy az embernek ezer oka lehetne arra, hogy aggódjon az élet miatt. A félelem árnyékában élünk és sokszor azt kérdezzük: holnap vajon lesz-e munkahelyem, tudom-e fizetni a törlesztő részletet, megmarad-e az egészségem, elő tudom-e teremteni az élethez szükséges dolgokat…. Azt hiszem, vég nélkül folytathatnánk a felsorolást, ami miatt elég okunk lenne az aggodalomra! Ma reggel Isten mégis azt üzeni, hogy ne félj gyermekem, és ne aggódj! Nem azért mondja ezt, mert nem látja életedben az óriásokká nőtt gondokat, nem egy hamis ábrándba akar kergetni, hogy „majd csak lesz valahogy”, hanem a hitedet akarja növelni Abban, aki mindent tud, minden lát körülötted és szerető karjával védelmezi életed!
Olyan jó így élni! Mindig az Istenre nézni, keresni az Ő akaratát és teljes mértékben ráhagyatkozni! Ami szerető Atyánk nem azt ígérte, hogy ha valaki hívő lesz, hogy attól kezdve eltávozik minden nehézség életéből, hanem azt, hogy nem kell egyedül cipelni a terheket! Kicsiny gyermekként felnézhetünk a mi mennyei édes apucinkra, és biztosak lehetünk abban, hogy Ő akárhonnan is, de előteremti azt, amire szükségünk van!
Az Úr védelme
2010 augusztus 02
“Megőrzi az Úr a te ki- és bemeneteledet, mostantól fogva mindörökké!”
A köynörülő Isten
2010 július 29
"Irgalmas és kegyelmes az ÚR, türelme hosszú, szeretete nagy."
Kegyelem
Azután átkozódsz.
Aztán imádkozol.
Aztán megfeszíted
Körömszakadtig maradék-erőd.
Akarsz, egetostromló akarattal -
S a lehetetlenség konok falán
Zúzod véresre koponyád.
Azután elalélsz.
S ha újra eszmélsz, mindent újra kezdesz.
Utoljára is tompa kábulattal,
Szótalanul, gondolattalanul
Mondod magadnak: mindegy, mindhiába:
A bűn, a betegség, a nyomorúság,
A mindennapi szörnyű szürkeség
Tömlöcéből nincsen, nincsen menekvés!
Isteni késztetés
2010 július 28
Isteni késztetés
„Mert Isten az, a ki munkálja bennetek mind az akarást, mind a munkálást jó kedvéből.”
Volt egyszer egy mélyen vallásos halászember. Sokat imádkozott, olvasta a Bibliát, és igyekezett a környezetének is átadni a kapott áldásokból. Egy alkalommal ima közben egy különös késztetést érzett, Isten megszólította őt: - A kis tengerparti faluval szemben, ahol laksz, van egy kis sziget, azon a szigeten él egy remete, és én azt szeretném, ha elmennél és megtanítanád tutajt építeni.
Az emberünk elköszönt szeretteitől, fogta a kis csónakját, átevezett a szigetre, ám a tengeren hatalmas vihar támadt a csónak és a csomag jó része odaveszett, úszva ért partot. Mikor egy kicsit magához tért elkezdte keresni a remetét, ám mikor az észrevette őt, elszaladt. Ismét keresni kezdte, az megint elszaladt. Hónapok teltek el, mire sikerült megértetni a remetével, hogy ne féljen.
Majd évek teltek el, mire sikerült közös nyelvet találni, megbarátkozni. Megtanította a remetét írni, olvasni, házat és tutajt építeni, imádkozni is úgy, ahogy.
Hogyan lehet anyagi biztonságod?
2010 július 22
Korintusbeliekhez írt második levél 9,6-7
Egy hölgy Jézus Krisztus mellet döntött. Elfogadta Őt, és szerette volna hozzákötni életét teljesen, és hogy ezt ki is fejezze, ezért úgy döntött megkeresztelkedik. MIkor ki lett tűzve az időpont, odajött hozzám, és így szólt:
"Laci, én nem leszek képes nyugodt lelkiismerettel megkeresztelkedni."
Miért, mi a gondod? - kérdeztem én.
"Az anyagiak miatt. Tudom, hogy az Úré minden, és a tizedét szeretném neki odaadni, de nem leszek rá képes. Ha csak szát forinttal lesz kevesebb pénzem, már nem tudom megvenni a gyógyszeremet..."
„Hozzátok be a tizedet mind az én tárházamba, hogy legyen ennivaló az én házamban, és ezzel próbáljatok meg engem, azt mondja a Seregeknek Ura, ha nem nyitom meg néktek az egek csatornáit, és ha nem árasztok reátok áldást bőségesen. „ Malakiás 3,10
Aztán elvonultunk a közösség egy csendes kis zugába és imádkoztunk. Isten Szentlelkének a jelenlétét lehetett érezni. Két hét múlva ez a testvérnő ott állt a Balatonban kilenc fehér ruhás társával együtt, hogy megkereszetelkedjen, alámerítkezzen.
Engem nemsokára elhelyeztek abból a közösségből ahová a hölgy tartozott. Eltelt jó pár hónap amikor újra alkalmam volt meglátogatni azt a közösséget. Amikor megérkeztem ez a hölgy szaladt elém, a nyakamba ugrott és elkezdett sírni.
"Képzeld Laci, én akkor „megpróbáltam” az Urat, és úgy megáldott, hogy azóta már nyolc órában tudok dolgozni, és megszűntek az anyagi problémáim, hűséges tudok lenni az Úrhoz teljesen..."
MENÜ
Keresés
Társoldalak
 |
 |