Húsvét környékén, az egyik szombaton  Jézus  tanítványaival a búzamezőn járt.  Amikor tanítványai  megéheztek,  elkezdték letépdesni és eszegetni a kalászokat. Ennek láttán a  farizeusok megjegyezték: "Nézd,  tanítványaid olyant tesznek, amit szombaton tilos cselekedni!"

Jézus ekkor megkérdezte tőlük:

"Nem olvastátok, hogy mit tett Dávid, amikor társaival együtt  megéhezett? Hogyan ment  be Isten  házába, és  hogyan ette  meg a  kitett  kenyereket, amelyeket sem neki, sem a kíséretének nem lett volna szabad megennie, csak a papoknak? Vagy nem olvastátok-e a törvényben, hogy a papok szombatonként a templomban  megszegik a  szombati nyugalmat,  anélkül hogy  vétkeznének? Mondom nektek: a templomnál  is nagyobb van itt.  Ha pedig értitek,  mit jelent a mondás: "Irgalmasságot akarok  és nem áldozatot!", akkor  sohasem ítéltétek volna el az ártatlanokat. Mert az Emberfia ura a szombatnak is."

Mt 12,1-8

 

A Tízparancsolat egy elég egyszerű parancsot tartalmazott,  amely szerint a szombatot az Úrnak kell szentelni, nem szabad  munkát végezni. Ehhez utólag a zsidó  rabbik sok tilalmat fűztek egyénileg, és kifejtették, hogy milyen munkákat nem szabad szombaton végezni; ezek  közé tartozott a termés  betakarítása, azaz az aratás is.  Az evangéliumban szereplő konkrét esetben  a farizeusok  a kalászok leszedését  és  megevését  is  aratásnak minősítették, a rágást "őrlésnek", és ezért ítélték el a tanítványokat mesterükkel együtt.

Jézus  nem a  törvények megtartása  ellen beszél,  hanem elítéli  a farizeusok túlzó szabályait. Ugyanakkor értésükre adjt, hogy  a szombat   megszenteléséhez    az    irgalmasság cselekedeteinek a gyakorlása is teljességében hozzátartozik...