Néhány írástudó és  farizeus így  szólt egyszer  Jézushoz: "Mester,  jelet szeretnénk tőled  látni." Jézus  ekkor így  válaszolt: "Ez  a gonosz  és hűtlen  nemzedék jelet kíván,  de nem  kap más  jelet, mint  Jónás próféta  jelét.  Amint ugyanis Jónás próféta három nap és három éjjel volt a hal gyomrában, úgy lesz az Emberfia három nap és  három éjjel a föld szívében. A  ninivei férfiak feltámadnak az ítéletkor ezzel  a nemzedékkel együtt, és  elítélik ezt a nemzedéket, mert ők megtértek Jónás prédikálására. Ámde itt  nagyobb van, mint Jónás. Dél királynője feltámad az ítéletkor ezzel a  nemzedékkel együtt, és elítéli ezt  a nemzedéket, hiszen ő  a föld végső határáról  is eljött, hogy meghallgassa Salamon bölcsességét. Itt pedig nagyobb  valaki van, mint Salamon."
(Máté evagéliuma 12,38-42)

A farizeusok  jeleket  követelnek Jézustól. Olyan csodákat, misztikumot akartak látni, amelyek igazolták volna előttük Jézus isteni hatalmát.

Hitünk erősítése miatt mi is csodajeleket szeretnénk  látni sokszor. De Jézus válasza  miket is figyelmeztet arra, hogy  a csodák kérése  és várása önmagában hiábavaló dolog.  Az igaz jel már  megadatott számunkra,  ez a jel Jézus feltámadása volt. Nem  kell újabbakat kérnünk, hanem hinnünk kell a feltámadásban, a  halhatatlanságban, az Élet győzelmében a halál felett  és az örök életben. Krisztus  feltámadása olyan nagy esemény, amelynek hatása van minden egyes ember életére. A  halhatatlan Jézushoz kell hűségesnek maradnunk ahhoz, hogy  mi is feltámadjunk az örök életre.

Imádkozzunk így:

Te tanúsítod,  Istenünk,  hogy  semmi sem  vigasztalhat  meg  minket,  semmi teremtett dolog  meg nem  nyugtathat,  csak te,  én Istenünk, akit vágyva vágyunk örökké szemlélni. De ez meg lehetetlen  ebben a halandó életben, azért nagy türelemre  kell fognunk  magunkat,  s  minden vágyakozásunkkal  együtt  kezedbe  kell   tennünk lelkünket."
(Kempis Tamás)