| A Megváltó fájdalma |
|
|
|
| Evangélium |
| 2010. július 22. csütörtök, 06:26 |
|
A Megváltó fájdalma „Jeruzsálem, Jeruzsálem! Ki megölöd a prófétákat és megkövezed azokat, a kik te hozzád küldettek, hányszor akartam egybegyűjteni a te fiaidat, miképpen a tyúk egybegyűjti kis csirkéit szárnya alá; és te nem akartad.”
(Máté evangéliuma 23. fejezet 37. vers)
Egy hete zárult le közösségben a nyári szünidei Bibliatábor. Gyerekekkel foglakozva sok érdekes dolog történik. Az ember ilyenkor feleleveníti, hogy milyen volt germeknek lenne, sírni, örülni valami miatt.
Eszünkbe jutnak a legvadabb, de a legszebb emlékek is, és ma már nem sírunk az akkor eltörött autó, vagy elszakadt babaruha miatt.
Ez így normális, mert felnőttünk, és ma már más jelenti az értéket: a munkahely, a család, ... Ma miattuk örülünk, vagy sírunk.
A Bibliából láthatjuk, hogy Jézus is együttérzett az emberekkel, örült velük, sírt miattuk. Megállt a szenvedőknél, és segíteni próbált rajtuk.
Miért? Egy biztos: Nem azért, mert megjövendölték Őt Megváltónak, Messiásnak, az Evangélium teljességének. Hanem, mert szeret. És ma is az a legnagyobb szívfájdalma, ha nem ismerik, nem fogadják el az Ő hatalmas szeretetét.
Ne okozzu neki fájdalmat...ahogy többmillióan ma teszik.
|











