„Ne aggodalmaskodjatok tehát, és ne mondjátok: Mit együnk? vagy: Mit igyunk? vagy: Mivel ruházkodjunk?” Máté 6,31

Gyermekkoromban sokszor énekeltük ezt a kánont: „Ne aggodalmaskodjál, nézz Istenedre fel! Ő felruház és táplál, rád gondot Ő visel….” 
Emlékszem, mindenkinek ragyogott a szeme, és felhőtlen örömmel, boldogan énekelt! Elszállt minden gond és bánat, szívünkben ott ragyogott a remény, hogy egy olyan Istenünk van, aki gondoskodik rólunk!

Valóban, gyermekként soha nem gondoltam arra, hogy mit együnk, igyunk, vagy milyen ruhát vegyünk fel holnap. Nem álltunk mindig a legjobban anyagilag, mégis tudtam, hogy a szüleim úgy is előteremtik azt, amire szükségem van! Akkor még nem tudtam azt, hogy hogyan, de ma már tudom, hogy ez néha nem volt egyszerű!

Miközben felnőtté váltam, rájöttem, hogy az embernek ezer oka lehetne arra, hogy aggódjon az élet miatt. A félelem árnyékában élünk és sokszor azt kérdezzük: holnap vajon lesz-e munkahelyem, tudom-e fizetni a törlesztő részletet, megmarad-e az egészségem, elő tudom-e teremteni az élethez szükséges dolgokat…. Azt hiszem, vég nélkül folytathatnánk a felsorolást, ami miatt elég okunk lenne az aggodalomra! Ma reggel Isten mégis azt üzeni, hogy ne félj gyermekem, és ne aggódj! Nem azért mondja ezt, mert nem látja életedben az óriásokká nőtt gondokat, nem egy hamis ábrándba akar kergetni, hogy „majd csak lesz valahogy”, hanem a hitedet akarja növelni Abban, aki mindent tud, minden lát körülötted és szerető karjával védelmezi életed!
Olyan jó így élni! Mindig az Istenre nézni, keresni az Ő akaratát és teljes mértékben ráhagyatkozni! Ami szerető Atyánk nem azt ígérte, hogy ha valaki hívő lesz, hogy attól kezdve eltávozik minden nehézség életéből, hanem azt, hogy nem kell egyedül cipelni a terheket! Kicsiny gyermekként felnézhetünk a mi mennyei édes apucinkra, és biztosak lehetünk abban, hogy Ő akárhonnan is, de előteremti azt, amire szükségünk van!

A teljes bejegyzés ITT olvasható el!