Egyszer Szókratészhez nyugtalanul érkezett egyik tanítványa:
- Mester, mondanom kell valamit!
Szókratész nyugodtan kérdezte:
- Amit mondani készülsz megszűrted három szűrőn?
- Miféle szűrőkön?
- Ezeken: az első: amit meg akarsz osztani velem, arról biztosan tudod, hogy igaz?
A tanítvány kissé elbizonytalanodva válaszolt:
- Hááát, nem biztos, hogy igaz.
- A második szűrő: jó az, amit mondani szándékozol?
- Valójában nem - szólt méginkább tétován.
- A harmadik szűrő pedig ez: szükséges-e, amiről beszélni szeretnél?

Igaz, jó és szükséges. Ha ezeket tartanánk szem előtt a hazugságok, a pletykák, a túlzások, a ködösítések, a púderezések első körben tűnnének el a kommunikációból. Ha az lenne mindig a cél a beszédben, hogy jó legyen, ami a szánkon kijön, akkor nem hallanának tőlünk többet csúnya szavakat, bántást, élcelődést, gúnyolást, rosszhiszemű megjegyzéseket. Ha megfogadnánk legalább Szókratész tanácsát, utoljára eltűnne minden, amiről nem muszáj beszélni, csak a szavakkal ütjük el a kínos csendet, utána pedig drága árat fizetünk érte.

A Biblia tele van olyan emberekkel, akik "csak" szavakkal ásták meg a saját szerencsétlenségüket. Ábrahám letagadta a feleségét - azaz egy korábbi adatot vallott be a fáraónak, ezért elvették Sárát. Ha Isten csapásokkal nem avatkozik közbe, nem tudhatjuk, hogyan jött volna ki Ábrahám ebből a csapdából. Csak szavak?

A teljes bejegyzés ITT olvasható el!